“A döntés – híd a vágy és a tett között. Azt jelenti, hogy az egyén elkötelezi magát a történések adott menete mellett” (Irvin D. Yalom).
Bizonyára te is kerültél már olyan helyzetbe, amikor egy fontos döntést kellett volna meghoznod, de nem voltál képes megtenni azt a lépést, ami változáshoz vezetett volna. Legyen szó munkahelyváltásról, költözésről, életmódváltásról vagy egy kapcsolatból való kilépésről, a döntés mindenképpen nehéz.
3 ok, amiért nehéz döntést hozni
- Amikor valami mellett döntünk, akkor egyúttal lemondunk az összes többi alternatíváról. A lemondás pedig fájdalmas dolog, benne van a veszteség érzése, és hogy nem lehet a miénk minden, korlátok közé vagyunk szorítva.
- Ha döntünk, akkor felelősséget vállalunk. Ilyenkor szembesülünk azzal, hogy az életünket mi magunk alakítjuk, és ha épp nehéz helyzetben vagyunk, azért tulajdonképpen mi magunk vagyunk felelősek. Ráadásul, ha évekig halogattunk egy döntést, és abba a hitbe ringattuk magunkat, hogy nem volt választási lehetőségünk, akkor fájdalmas beismerni, hogy valójában volt, csak nem éltünk vele.
- Félelem a következményektől. “Mi lesz, ha rossz döntést hozok? Mi lesz, ha a döntésem hatására elveszítek valakit, aki számomra fontos?”
Védekező mechanizmusaink
Mivel a döntés meghozatala nehéz és szorongást keltő, különféle stratégiáink alakultak ki, melyekkel kibújhatunk a döntéssel együtt járó felelősség alól. Az alábbi taktikák a leggyakoribbak:
- A döntés -és az ezzel járó felelősség – átruházása másra. Ez megnyilvánulhat abban, ha a környezetünktől várjuk, hogy megmondják, mit csináljunk, és mások tanácsai szerint cselekszünk. Ezzel az a probléma, hogy ha a döntés nem a miénk, akkor nem is leszünk elköteleződve mellette, és az első akadály megjelenésekor visszakozni fogunk (közben pedig szidjuk azt, akitől a tanácsot kaptuk). Lehetséges az is, hogy megvárjuk, hogy a másik tegye meg a végső lépést (például hogy kirúgjanak a munkahelyünkről vagy szakítson velünk a párunk), és így ne nekünk kelljen meghozni a döntést.
- Pénzfeldobás, horoszkóp, kocka, teafű-jóslás, mindegy, csak valami tőlünk független “felsőbb erő” mondja meg, mit tegyünk.
- Szabályok követése. Akár egy intézmény szabályrendszerére hivatkozunk, akár egy vallás előírásait követjük, sok döntés meghozatalától szabadulhatunk meg, ha úgy teszünk, mintha nem lenne jogunk dönteni, mintha már eleve el lenne döntve, mit kell tennünk.
- A tényleges döntéshelyzet tagadása. Ha nincs más lehetőség, csak az az egy, amit éppen teszünk, akkor nem kell dönteni sem. Ehhez csak az szükséges, hogy kizárjunk minden lehetséges alternatívát, azáltal, hogy nem gondolkodunk el rajtuk, vagy leértékeljük magunkban, mint sokkal rosszabbat.
Hogyan döntsünk mégis?
Fontos megértenünk, hogy ha nem teszünk semmit, az is döntés. Ha hagyjuk, hogy mások irányítsák az életünket, azzal is döntést hoztunk, csak egy olyan döntést, ami nem a mi érdekünket szolgálja. Még a legnagyobb jóindulattal adott tanács is csak a másik szemszögéből jónak tűnő megoldást tudja kínálni, ami egyáltalán nem biztos, hogy a mi vágyainkkal, értékeinkkel összhangban áll. Hallgassunk inkább a saját vágyainkra, szükségleteinkre döntéseink meghozatalakor, és így biztos, hogy azok mellett ki fogunk tartani. Ha pedig később rossznak ítéljük az irányt, amerre indultunk, még mindig megtehetjük, hogy módosítunk rajta.
Ha belátjuk, hogy saját életünkért mi magunk vagyunk a felelősek, és módunkban áll változtatni bármilyen élethelyzeten, rossz szokáson vagy nem kielégítő kapcsolaton, akkor képesek leszünk olyan életet teremteni magunknak, amely elégedettséggel tölt el, és amelyben kiteljesedhetünk.
Ha nagy döntés előtt állunk, és úgy érezzük, egyedül nem boldogulunk, kérjük szakember segítségét! Egy coach, vagy pszichológus sokat segíthet a döntési alternatívák, lehetőségek feltérképezésében, végiggondolásában, a döntést övező félelmek, hiedelmek feldolgozásában.
Rólam és az általam alkalmazott coaching módszerekről itt tudhatsz meg többet.
Vélemény, hozzászólás?