Mi a közös a “terhelhető” kollégában, aki két másik helyett is dolgozik, aki kérés nélkül is segít, és a főnökben, aki beosztottaitól visszaveszi a munkát és inkább megcsinálja helyettük? Honnan ismerhetjük fel, ha belekerültünk a Megmentő szerepébe, és miért tesszük jobban, ha kilépünk belőle?
Gyakran kerülsz abba a helyzetbe, hogy ahelyett, hogy egy feladatot delegálnál, inkább elvégzed saját magad, mert nem szeretnéd túlterhelni a másikat? Vagy hogy ha meghallod, hogy valaki egy problémájáról beszél, nem tudsz ellenállni, hogy elmondd, szerinted mit és hogyan kellene csinálnia? Ha egy feladatnak nincs gazdája, önként jelentkezel, és magadra vállalod, még ha már így is rengeteg a munkád? Gyakran kételkedsz a kollégáid képességeiben?
“De hát mégis mi a gond a segítőkészséggel, a nagy munkabírással és a kötelességtudó felelősségvállalással?” -kérdezheted. Ezek mind pozitív tulajdonságok, és általában megbecsülést váltanak ki az emberekből, a cégek pedig kifejezetten keresik az ilyen munkaerőt. Sajnos a túlzott felelősségvállalás, az állandó készenlét a segítségnyújtásra, a rendszeres túlórák és túlhajszoltság hosszútávon nem fenntartható állapot. Előbb vagy utóbb, de el fog jönni a pillanat, amikor a másoknak mindig segítő kolléga csalódni fog, amikor viszonzásképpen nem kap hálát, vagy segítséget, amikor neki lenne rá szüksége; a túlhajszoltságtól kiég, vagy lebetegszik; vagy egész egyszerűen elege lesz az őt folyton túlhajtó, “hálátlan” vezetőiből, munkatársaiból, és váratlanul felmond. (Hogy azután az új munkahelyén kezdődhessen minden elölről.)
Kik a Megmentők?
A Megmentő fogalmát Eric Berne, a játszma-elmélet megalkotója kezdte használni. A Megmentő a másikat gyengének, elesettnek, inkompetensnek látja, akin segíteni kell, aki helyett meg kell oldani a problémáit. Aki rendszeresen, vagy állandóan ebbe a szerepbe kerül, ott elég valószínű, hogy az illetőnek gyerekként nagyobb felelősséget kellett vállalnia, mint amit abban az életszakaszban elbírt volna, és szülei valamilyen módon elesettek (pl betegek) vagy inkompetensek (a szülői szerepre éretlenek) voltak. Kialakul benne az az elképzelés, hogy kötelessége másoknak segíteni, mivel ők maguk képtelenek saját feladataik elvégzésére vagy életük menedzselésére. Ugyanakkor tudat alatt az is motiválja, hogy saját rátermettségét, fontosságát igazolja a folytonos problémamegoldással, segítségnyújtással.
Hogyan látja a Megmentő a világot?
- Nem tekinti a másikat felnőttnek, aki felelős lenne a rábízott feladatokért.
- Ő többet bír, mint mások, ezért kötelessége megóvni, megkímélni őket.
- Ha nehéz helyzetben nem vállalná magára a probléma megoldását, akkor a bekövetkező kudarcért felelősnek érezné magát.
- Azért értékes a cégnek, mert mindent belead, erején felül teljesít. Ha kevesebbet tenne, nem is lenne rá szükség, valószínűleg kirúgnák.
- Ha ő nem lenne, a szervezet összeomlana, csődbe menne, ezért neki kell a hátán vinnie az egész céget.
Mi a baj a Megmentő szereppel?
Bármily meglepő, ezzel a játszmával nem nyer egyik fél sem. A Megmentő ugyanis folyamatosan a saját igényeiről, szükségleteiről mond le, hogy mások dolgaival foglalkozhasson, és a titkon remélt hálát, viszonzást nagyon nagy eséllyel nem kapja vissza, így a csalódás garantált. A megsegített fél pedig úgy érezheti, ő maga képtelen lett volna megoldani a problémát (hiszen meg sem próbálhatta), így erősödik benne a tehetetlenség, inkompetencia érzése. Azok, akikhez passzol a “megsegített” szerep, végképp elveszítik a motivációt, hogy erőfeszítéseket tegyenek, és belekényelmesednek a “majd xy úgyis jön és megoldja” helyzetbe, vagyis nem fejlődnek, nem tanulnak meg felelősséget vállalni saját feladataikért.
A Megmentő szerepből való kilépéshez ezeket a gondolatokat szükséges tudatosítanod magadban:
- Te a saját munkádért, feladataidért vagy felelős, a többiek munkájáért nem.
- Ha a másiknak segítségre van szüksége, szólni fog. Várd meg, amíg kéri a tanácsod.
- Az emberek a kudarcaikból tanulnak igazán, ezért nem kell őket mindenáron megvédeni, lehet hagyni, hogy saját tapasztalataikból vonják le a következtetést.
- Lehetnek saját igényeid. Jogod van az ebédszünethez, a munka utáni pihenéshez, jogod van nem dolgozni a szabadságod alatt. Ahogy tekintettel vagy mások igényeire, úgy tekintettel lehetsz a sajátjaidra is!
- Ha segítségre, gondoskodásra van szükséged, a legjobb az egyenes út: ne várd, hogy mások kitalálják, mit szeretnél, inkább fogalmazd meg és merd kérni! Ez a másiknak is sokkal könnyebb, mintha találgatnia kellene.
- Vezetőként: Elvárható, hogy a beosztottaid felelős, kompetens felnőttként viselkedjenek. Megmondhatod nekik, mik a feladataik, és ezekért számon kérheted őket. (Ha egy meg nem csinált feladatnak az a következménye, hogy legközelebb megcsinálod helyette és neki nem kell, az nem arra fogja motiválni, hogy jobban, hanem hogy rosszabbul dolgozzon, és még több feladatot ne végezzen el.)
Coachinggal a megoldásért
Ha vezetőként vagy beosztottként gyakran kerülünk a Megmentő szerepébe, és úgy érezzük, a változáshoz támogatásra lenne szükségünk, merjük szakember segítségét kérni. Egy coaching folyamatban lehetőség van a problémás helyzetek megvizsgálására, a rögzült hiedelmek megkérdőjelezésére, a szerepek újragondolására, a valódi igények felfedezésére, a félelmekkel való szembenézésre egy támogató, bizalmi kapcsolatban.
Kérj időpontot egy első, ingyenes konzultációra!
Vélemény, hozzászólás?